Ízlésünket vagy hagyományainkat szülőkként sem tudjuk kihagyni a döntéseinkből, a babaszoba berendezésekor azonban jól tesszük, ha nem az első felbuzdulás alapján járunk el.
Érdemes ugyanis tudatosan alkalmazkodni a babák adottságaihoz - ebben a kérdésben elsősorban a
látási képességükhöz, amely igen sok mindent befolyásolhat a gyerekszoba falára kerülő színek kiválasztásától a beszerzendő játékokig.
A babák környezetében felbukkanó színek már nagyon korán felkeltik a kicsik érdeklődését. Életük
második hónapjától kezdve ők is érzékelik a színeket - bár nem feltétlenül ugyanúgy, mint mi, felnőttek: az egymáshoz hasonló árnyalatokat (mondjuk, a vöröst és a narancssárgát) például még nem igazán tudják megkülönböztetni, de állandóan fejlődő agyuk napról napra igyekszik jobban elkülöníteni egymástól a színeket.
Ezért aztán életük első három hónapjában a babák figyelmét leginkább az
erős színkontrasztok, illetve az ezeket használó ábrák kötik le: ezért is lettek népszerűek az utóbbi időben a játékok és a babakönyvek között a fekete-fehér verziók. Ezek kétségtelenül jó választást jelenthetnek, ugyanakkor egyáltalán nem csak ebből a két színből érdemes válogatnunk, hiszen a babák érdeklődését az összes élénk alapszín fel tudja kelteni.
Egy kísérletben sikerült preferenciasorrendet is felállítani ezek között. Ennek alapján a babák számára a legvonzóbb (de legalábbis figyelmüket a leghosszabb ideig lekötő) szín a kék és a lila; ezután következik a narancs és a vörös, végül a zöld és a sárga. Alapvetően bármelyik jó választás lehet, de mindegyikből az élénk, telt, nem túl világos változatokat érdemes keresni. Vagyis bár lehet, hogy számunkra a klasszikusan "babás" pasztellszínek, a púderkék, a krémrózsaszín tökéletesen illik ártatlan újszülöttünkhöz, számára ezek meglehetősen érdektelenek (ráadásul ez még később, kisgyermekkorban is így marad).
A
gyerekszoba színének megválasztásakor érdemes még azt is észben tartani, hogy gyermekünk későbbi életszakaszaiban is sok időt fog itt eltölteni. Ezért nyugodtan építhetünk arra a tudásra is, hogy a színek hogyan befolyásolják a felnőtt emberek hangulatát - hiszen bátran feltételezhetjük, hogy alapvetően ugyanígy fognak hatni gyermekünkre is. Vannak nagyon erőteljes, rendkívül stimuláló színek, amelyeket érdemes inkább csak kisebb részletekre, egyes tárgyakra korlátozni (ilyen a piros, a citromsárga, a fekete); vannak megbízhatóan otthonos érzetet biztosítóak (a narancsszín, a bézs, a fehér), amelyeket viszont jó ötlet lehet egyéb színekkel feldobni; valamint kifejezetten megnyugtató, az elmélyültebb koncentrációt segítő hatásúak is (kék, zöld, szürke, sőt rózsaszín: ezek talán inkább a rajzasztalok, a tanulósarkak színei lehetnek).
Visszatérve a
legelső életszakaszra, a babák figyelmét igen könnyek felkeltik a foltok, a pöttyök (hiszen ezek is kontrasztosak), és vonzó számukra a részletgazdagság is. Mivel pedig élete első néhány hónapjában a csecsemő elsősorban az édesanyja arcát tudja alaposabban tanulmányozni, az arc mint forma később is nagyon érdekelni fogja akár képeken, akár egy tükörben figyelheti.
Mindezzel együtt a színek és a formák megválasztását nem érdemes túlgondolni, szorongani pedig kiváltképp nem ajánlott miatta. Hiszen ne feledjük, hogy korai életszakaszuk jelentős részét a babák egyfelől úgyis
alvással töltik, másrészt pedig a feléjük irányuló törődés, figyelem és szeretet sokkal többet számít egészséges fejlődésük szempontjából, mint a gyerekszoba színárnyalata.
Forrás:https://www.babaszoba.hu
Kommentáld!